Lizára megint rájött a kutyakór...Tegnap este épp egy combharapást igyekeztem elhárítani azzal, hogy felemeltem, eszebe sem jutott, hogy a kis vipera sorozatban is képes támadni..hát más visítottam is! Vállon harapott! Nem is kicsit. Ruhán át sikerült véres kis fognyomot gyártania. Mondtam is" Ezt nézzd meg!" Hát Marcika jött is megnézni. Majd pattant is. "Hozok krémet!" Serényen tolta a széket a pulthoz, s hozta a kézkrémemet. Kinyitotta, mondta Apának: "Nyomok krémet." Apa rászólt"ne nyomd ki!" Marci szófogadóan letette a krémet, de kiderült azért, mert már volt az ujján belőle. Jött hozzám. "Bekenjük krémmel!" S bekente a sebesülésemet. :) "Meggyógyultál, Anya?" Mondtam meg. Ment Apához: " Anya meggyógyult." :)
Kutyakóron kívül Liza kezd féltékeny is lenni Marcira. A testvérféltékenység nem Marcinál alakult ki, hanem a kisasszonynál. Ha Marci van az ölemben, már jön is intézkedni, hogy tegyem le...ha a finom lökdösés nem válik be, akkor álsírásba kezd. (Eleinte azt hittem, hogy vmi baj van, de már tudom, hogy csak azért csinálja, hogy őt vegyem fel Marci helyett. ) Egy percre sem szeret szem elől téveszteni...ha mégis eltűnök, s megtalál, ugrik a karomba, s valószínű ő puszinak szánja, de igazából megnyalja az orrom. :)) Szóval kutyapuszi félét ad... Kéne vennem neki egy szépséges pink nyakörvet, nem? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése