Nyílik a kiskapu a lépcsőnél, s Liza már rohan is. Ő is fel akar jönni. Vagyis csak félig fel. Útja a félemeletre vezet, a "lomos szobába". Egyenesen egy dobozhoz megy. Milyen dobozhoz? Marcika V-Smile-jának a dobozához. Leül mellé, beszél hozzá, nézegeti rajta a képeket. Az az új kedvence. Mostanában már ki is akarja cipelni. De azt meghagyjuk ottani csodának. :) Apa azt mondta, hogy azt a dobozt kéne adni Liza névnapjára. Olcsó, s Liza is örülne neki. :) De inkább mást kap. :)
Marcival kapcsolatban is meg kell említeni pár helyet. Az egyik a bili. Tegnap kétszer sikerült a tévé elé pisilni a parkettára, de aztán háromszor is a blilbe ment a pisi. Ma reggel a konyhában pakoltam, mikor Marci megint kiabált: "Folyik nekem, folyik nekem!! "Hát, folyott is neki, de nem akárhonnan. Marci felmászott a tévé mellé a szekrényre, már megint le akart bűvészkedni valamit, ahelyett, hogy szólt volna, s ott jött rá a csurgathatnék. Szééépen lepisilte a polcot, az belefolyt a fiókokba is, de ami ebből megviselte Marcit az az volt, hogy lepössentette a mozdonyokat. Na egyből rá is ült a bilire. :)
Mai utazásunk utolsó állomására is elérkeztünk: Tönkre.
Hogy hol van Tönk? Nos... Marci mindig kérdezi: Hováááá megyüüüünk?
Na ma Apa így felelt: Tönkre.
Mire Marci: Mit csinálunk Tönkön?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése