Azért mert szerettek jöttem a világra, s lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel, a kincsetek vagyok, pici kincs, de EMBER.

2011. február 28., hétfő

Lunasszony beteg :(

Lizának már tegnap délután hasmenése volt, de akkor még a fogára gyanakodtam. De sajnos, rosszabb is lett az állapota. Este lefekvés után nem sokkal már hányt, s az egész éjszakát végigrókázta. Már annyira kimerült volt az éjszaka végére, hogy fel sem ébredt igazán, amikor rosszul volt. Nem aludtam semmit, végig figyeltem, mikor kell felkapni, ha hánynia kell. Nehogy baj legyen. Reggel kicsit jobban lett. Evett is. Majd délelőtt újra kezdődött. 3X öltöztünk. Igen, mindketten, mert ami az övé az az enyém is, gondolta, s minden hányásból jutott rám is. Nem lehet ráismerni a kis zabagépre. Nem kell neki semmi. Pedig főztem neki krumplit, vettünk répás bébiételt (abból mondjuk eszegetett). Felhívtam a doktornénit, be is szereztük a gyógyszertárból a javasolt szereket. (Az egyikből felnőttet adott a gyógyszerész, így egyszercsak, amikor kopogtak, ott állt a gyógyszerész az ajtóban, hozta a gyereknek valót, mert észrevette, hogy picinek lesz, s a felnőtteknek való kapszulát macerás lett volna szétszedegetni, stb. De aztán azt is megtartottuk, mert ha elkaptuk Lizától a calici-vírust, akkor nem árt, ha van nekünk is vmi szerünk.)
Most egész jó kedve van. Nézi a duck-néhai bebe-TV-t, ami nekünk akkor is bebe marad. :) S magyaráz nekik. Egy-egy korty répalevet sikerült vele kortyoltatni. Remélem, ez már benne is marad. Mert eddig sajnos túl gyors volt az input-output forgalom.
Na, felkelt Marci. :) Remélem, ő nem kapja el!!!

2011. február 25., péntek

IJ, aki rázza a fejét

Kérdezgettem Marcit, mire ő minden kérdésre nemlegesen rázta a fejét. " Szereted Anyát?" "Szereted Apát?" " Csapjak a seggedre?" stb...stb...
Majd a végén:
"Kérsz egy rudit?" Hát a fejrázást nem tudta egyből abbahagyni. :D De aztán befékezte a fejbiccentő izmát. " Hát persze!" mondta. " Késő, Marci, mivel megráztad a fejed, hogy nem kéred. " És beletörődött.

Ma azt mondta, hogy hozzak fésűt, és fésüljem meg, mert belelóg a haj a szemébe. Mondtam, az le kell vágni, nem megfésülni. Erre beviharzott a fürdőbe, s hozott egy hajgumit. El kellett gumiznom a haját. Olyan lett, mint egy unikornis. Mindent, csak ne vágjam le a szentséges hajkoronát, mit földi halandó nem érinthet, sőt szavaival sem illetheti. :)

Marci köszön: "Csókolom!!" Majd rámnéz: " Anya, csókolóztam!"


Liza a kiságyban ücsörgött reggel, s köszöngetni gyakorolt. Mondta szia, majd integetett. Megint mondta, megint integetett. Majd egyszercsak tobábbfejlesztette. Köszönt, integetett, majd a másik kezével visszaintegetett a saját kezének. Hol ezt nézte, hol azt. :) Párbeszédelt a kezeivel. :)


Süt a nap! (Ha vki nem vette volna még észre, vagy ott, ahol olvassa nem süt...Főleg ha este olvassa. :D )

2011. február 21., hétfő

Már több, mint 1 hete...

Már több, mint 1 hete 12 fogú Lunella, csak nem volt rá érkezésem, hogy feltegyem a képet. Most itt van, íme:






















Ha valaki ismer túrórudi alapítványt akkor írjon egy üzenetet, mert most, hogy már ketten járnak rá, nem győzöm venni. Sőt a bolt sem győzi azt hiszem, mert van, hogy üres a túró rudis rekesz! :)

2011. február 15., kedd

Hiányzol nekünk, Lajos Papa!

"Annyire akartam élni,
a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek,
De erőm nem engedett,
így búcsú nélkül szívetekben
tovább élhetek."
Mély fájdalommal tudatjuk ezúton is mindenkivel,
 aki ismerte, szerette, hogy
VAJDA LAJOS, a mi Lajos Papánk
63 éves korában
 türelemmel viselt súlyos betegségben csendesen megpihent.
Temetése 2011. február 17-én, Csütörtökön 13 órakor lesz a zirci Felső Temetőben,
előtte 12 órakor Gyászmise a Bazilikában.

2011. február 10., csütörtök

Dr. Hisztigép

Ma tanácsadáson voltunk. Marcinak a 3 éves státuszvizsgálata volt, Lizának a 15 hónap korban kötelező oltást adták be egy választott kíséretében, ha lúd legyen kövér elven.
Marcit itthon már pár napja készítgettem a dologra. Próbáltam megmutatni neki a vérnyomásmérőt, de totál kiakadt tőle, így arra számítottam, hogy az a rendelőben is ki fogja verni a biztosítékot. Mondtam, a doktornéni meg fogja hallgatni a szivét...na ettől is kiakadt. " Ne bántsa a szivem a doktónéni, nem fáj a szivem!" A játék fonendoszkóppal aztán sikerült kb. megnyugtatni, hogy mi is várható.
Elindultunk. Nem nagyon akart jönni, de azért haladtunk előre. Közben többször kérdezte, hogy "hol van a doktónéni háza? "Aztán mikor a rendelőhöz értünk az ajtónál megtorpant: "Hazamegyek!!!" Na, de nem eszik olyan forrón a kását! Dehogyméééész! A váróban való játszási lehetőséggel sikerült betessékelni az ajtón. Szépen el is játszottak mindketten. Aztán megérkezett a doktornéni, bement az előttünk lévő...Majd mi következtünk. S durr! Robbant a bomba! Nem is egy! Elsőre súlyt és magasságot sikerült mérni Marcinak...17 kiló, 99 centi. Ennél itthon nehezebb is, magasabb is, de kicsire nem adunk. :) Majd jött Liza. Meghallgatta a doktornéni, majd megkapta az oltásokat. Nagyon ügyes volt, csak kicsit sírt. Még cumi sem kellett a nyugtatáshoz. A mérlegen először error-t csinált...várni kellett míg életrekel a szerkezet. Eközben "kb. 14 kilósnak" nyilvánították ránézésre. " biztos van annyi" mondták. Na aztán csak sikerült lemérni. 12,3 kiló volt, s ha le vonnám a rajta lévő ruhákat, 12 alatt lett volna. Itthon vettem észre, hogy a kiskönyvbe viszont az asszisztens 14 kilót írt...ő kinn ült, azt hallotta. Ha legközelebb megyek, áríratom, mert így még valami diagrammon ő is túlsúlyosnak lesz ábrázolva, mint egyszer Marci, amikor elmérték neki a magasságát. :) Ducika Liza, de azért nem annnnyira. :))
Jövő hónapban úgyis megyünk kullancsos oltásra. :)
Testhosszt nem mértek neki, majd itthon megmérem..meg szerintem megnézem a tömegét is. Már kiváncsi vagyok. :)
Liza után jött Marci második köre...Na, volt megint szééép műsor. Hallgatózás: Nem teccccet. Pütyivizsgálat: Határeset. Az biztos jólesett neki. :))) Vérnyomásmérés: Neeeeeem tecccccet. 
Azért csak végeztünk.
Utána kérte volna a beígért csokit, de nem kapta meg. Megszegte a megállapodást. Nincs csoki. Hazaág hüppögött. Ez van.
Alvás után jött s mondta miközben mutatóujjával fenyegetett: " Akkorisadadoktóóóónéééniiicsokiiiiiit!" Na ezt párszor elmondta. :) Mikor apának mondta, apa visszakérdezett: " Akkor menjünk vissza a doktornénihez?"
"Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!"

Igazából inkább szokatlan esemény legyen neki az orvoshozjárás,a hisztizzen, minthogy szó nélkül türje a vizsgálatokat, csak azért, mert beteges. Ez a sovány vigasz. :)

2011. február 5., szombat

Boldog Születésnapot, Kati Mama!

Születésnapodon, nem kívánunk egyebet,
csendes lépteidet kísérje szeretet.
Szívedben béke, lelkedben nyugalom,
légy nagyon boldog ezen a szép napon.
Szívünk szeret ezt ne feledd,
a legtöbb mit adhatunk;
A családi szeretet.