Lásztminitben...

Na, ma jól elfáradtunk megint. Reggel fél 9-kor már Veszprémben voltunk a kórházban. Mondjuk tök feleslegesen, mert persze az aneszteziológus orvos csak 11 után ért a rendelőbe. Mi voltunk az első várakozók, nem is tudom, minek hívtak minket olyan koránra. Na mind1. Marcival nem egyszerű várni. Mondjuk talán egy gyerekkel sem. A többi gyerekkel azért eljátszottak, s másodiknak be is hívtak minket. ( az első gyerek fehérköpenyes felmenők miatt előzőtt be minket. ;) )

Ügyes volt Marcika. Eljátszott, míg mi válaszoltunk egy regiment kérdésre, majd hagyta, hogy a doktornéni megvizsgálja. Ezután ugyanez a gyerekosztályon is megtörtént. Kérdések. Vizsgálat. Aláírás.

Majd mentünk a boltba megvenni a beigért jutalmat: Tobyt. Szerencsére, kaptunk.

Délután egy sebész-ismerős javaslatára felkerestünk egy másik orvost, egy kézsebészt. Így kis pihenő után irány a rendelő, ezúttal a zirci. Ott ismét várakozás, majd vizsgálat, majd szaktanács: Várjunk a műtéttel, hátha elnövi.

Úgy döntöttünk, megfogadjuk a tanácsot. Mivel szövődményei nem lehetnek, ha most így hagyjuk az ujját, veszteni nem veszthetünk vele. Fél-egy év múlva, ha mégis meg kell műteni, akkor már nagyobb, okosabb lesz. Így last minute-ben lemondtuk a műtétet. Így nyáron lesz pancsi, homokozás, minden ami nem nagyon lehetett volna a seb miatt.

S ne felejtkezzünk meg Lizáról, aki szerencsére nem betegedett meg, szombat reggelre már nyoma sem volt a rosszullétnek. :) Ma is a mamáéknél volt, míg mi Marcival kórházaztunk, minden rendben volt, de most egy pillanatra sem téveszt szem elől, s nem megy fél méternél messzebb tőlem. :)

Majdnem elfelejtettem írni, hogy Marci múlt héten elkezdte mondani: " Szeretlek Anya!" Azóta minden nap mondja. :)

Ja, tegnap mondott mást is. Hajmosáskor a habos hajából megint két szarvat csináltam, amit múltkor miután megcsondált a kád-dugó-csavarozójában (na ezt megfogalmaztam), azt mondta: csiga. Erre tegnap meglátta, kétségbeesett, lefelé görbült a szája: Láááááány vagyoooooook!!!!!!