Azért mert szerettek jöttem a világra, s lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel, a kincsetek vagyok, pici kincs, de EMBER.

2010. november 10., szerda

Méreckedés

Ma voltunk az egy éves státuszvizsgálaton a doktornéninél. Minden rendben van. Liza összement! :))
76 centinek mérték. :) ( Itthon majdnem 80 :) ) Mindegy. Majd a mi védőnőnknek mondom, amikor a diagramot készíti. Marcit is kisebbnek mérték annak idején. Bele is került a túlsúlyos kisfiúk sávba. Aztán miután átjavították, már nem is volt túlsúlyos, csak szélső érték. :) S ha már a súlynál tartunk. Liza 11,4 kg volt. Ennél egy pár dekával kevesebb,nem sokkal, csak két napja nem kakilt akkkkkorát. :)  Marci 1 évesen 12,2 kiló volt. S őt is 76 centinek mérték. :) Pedig Marci tuti, hogy méég magasabb volt, mint most Liza. A ruhák alapján látom. :)  Fejkörfogat terén Marci nyert. :) 48 volt neki 1 évesen, Lizáé 46. A mellkörfogatuk ugyanakkora. :) 48 centi. Ja, és a fogaik száma is egyezik. Na nem most. :)) Hanem 1 éves korukban. :)
Vérnyomást is mért a doktornéni. Na ez Marcinál nem volt...vagy nem emlékszem. Ezt kicsit nehezményezte a kisasszony. Még krokodilkönnyeket is bevetett a sérelem végett. Aztán míg az asszisztenssel megbeszéltük az oltásokat, az ölemben ülve elaludt. :)

Holnap délután megyünk megint doktornénihez. Mindketten megkapják az influenza-elleni védőoltást. Mivel mindketten kicsik, kettőjüknek elég egy. :)

2010. november 6., szombat

Boldog Születésnapot, Luncika!

Peregtek a percek, szálltak a napok
hamar elérkezett az első szülinapod.
Megtanultál ülni, mászni, majd felálltál,
S most már itt lépeget egy igazi királylány.
Születésed napján köszöntelek téged
S kívánok neked minden földi jót és szépet!


Ma egy éve történt...

Fél 5 felé szóltam Apának, hogy lehet menni kéne a kórházba. Felnézett: "Ma?" (majd visszazuhant a feje a párnára.) Mondtam neki, hogy 4 percesek a fájások. "Akkor miért itt fekszünk?"-ébredt fel igazán.
"Hát, mert olyan gyengék, lehet nem is az...." -válaszoltam neki.Úgy határoztam, hogy elmegyek zuhanyozni. Ha a meleg víz ellenére is megmaradnak a fájások, akkor go!
Megmaradtak.

Indulás!!!

Reggel 6 után pár perccel értünk be a kórházba.

Felvették az adataimat, majd megvizsgát az orvos. A szülésznő azt mondta, ő olyan 8-9 centire tippel (látatlanban) Mire a doki: "annyi nincs" (nesze, gondoltam...vaklárma az egész.) "inkább 7-8 cm"

(jujjjjj)

Majd UH-on is megnézte a az orvos, hogy hogy van a baba.Utána sétálgattunk vissza a szülésznővel és Apával a folyosón. " Most visszasétálunk..aztán megszülünk." Mondta a szülésznő.
"Ennyi?" gondoltam. "Ez viccel..Méghogy visszasétálok és meg is szülök. Hihihi"

Odaértünk a szülőszobába. Fel az ágyra. Vizsgálat. Majdnem 10 cm. Gyors előkészítés, és már meg is érkeztek a tolófájások...ajajajajajjjjj! Nesze nekem, gondoltam,itt az eddig "hiányolt" fájdalom. Kb. 10milliárd a köbönször jobban fájt, mint annak idején Marcinál. 
Gátvédelmet akartak alkalmazni. Ha az nincs, hanem egyszerűen vágnak, még hamarabb végzünk...de így sem panaszkodhatom, mert bár a gátvédelem nem sikerült, s fogalmam sincs, hogy hányadik tolófájás után (nem azért, mert sok volt...hanem, mert nem számoltam. Soha nem értettem azokat az anyukákat, akik tudják, hogy hány fájás után lett meg a gyerek...hogy ők hogy számolták. :) )
de 7 óra 22 perckor megérkezett LIZA BABA, az én kislányom!

















3800 grammosan, 57 centisen, gyönyörűen!!!!

u.i.: Bejött a krumpli... :-)))))

2010. november 5., péntek

Egy éve történt...

Pont egy éve történt, hogy ebédre csirkét sütöttem, krumplival. Igen, ez nagyon lényeges pontja történetemnek. 6 krumplit már megpucoltam, s pont nyúltam a 7.-ért, amikor ránéztem a naptárra, s láttam, másnap 6.-a van. Nem vagyok babonás, vagy boszorkány, de azt mondtam, hogy annyiadikán születik meg a baba, ahány krumplit megpucolok. Így vállalva, hogy kevés lesz a krumpli, a 7.-et visszaraktam a zacskóba.

Délután iszonyatos fáradt voltam. Gondoltam, hogy tán ez az a bizonyos szülés előtti naaagy fáradtság..persze, hinni igazán nem hittem bennem. Aludni viszont hatalmasat aludtam. Majd felkelt a kicsi fiam, s délután a szokott módon folytatódott, leszámítva az ájuláshatári fáradtságomat.
Majd este lett, mentem aludni. Ami nem sikerült. Forgolódtam balra....jobbra....balra....
Tízkor ránéztem az órára...na ma sem lesz baba...
Tizenegykor picit elkezdett fájni a hasam. Gondoltam nagy dolog lesz-kimentem WC-re. 20 perc múlva megint. Majd megint. Gyanúúúús lett ez a rendszeresség. De mivel nem volt túl erős a fájdalom, gondoltam, véletlen egybeesés. De aztán 8 percenként jöttek ezek a gyenge fájások...majd 4 percenként...


FOLYT. KÖV.

Boldog születésnapot, Gergő!

Sok Boldog Születésnapot Kívánunk
Luncika kórházi lakótársának,
GERGŐNEK!


2010. november 2., kedd

Hétvége

Szombaton délután voltunk játszótéren. Liza nagyon szeretett volna homokozni, de hát belefagyott volna a keze. Marci pedig a nagyobb gyerekek vakmerő mutatványait akarta utánozni. Egyszer Apának fel is kellett utána mennie a mászókára, s lebeszélni az atrakcióról. Máskor jó, hogy nincs ott senki, vagy legalább nem ennyivel nagyobbak. Most valószínű azért voltak ott, mert a szomszédban van a temető.
Vasárnap Lunellát előköszöntötték Laciék, mert a hivatalos ünnepségen nem tudnak megjelenni. Ilyet kapott Luni (Marci naaagy örömére):


















Hétfőn délelőtt a temetőkben voltunk. Délután nagyot aludt mindenki, majd játszottunk.
Új képek: