Fél 5 felé szóltam Apának, hogy lehet menni kéne a kórházba. Felnézett: "Ma?" (majd visszazuhant a feje a párnára.) Mondtam neki, hogy 4 percesek a fájások. "Akkor miért itt fekszünk?"-ébredt fel igazán.
"Hát, mert olyan gyengék, lehet nem is az...." -válaszoltam neki.Úgy határoztam, hogy elmegyek zuhanyozni. Ha a meleg víz ellenére is megmaradnak a fájások, akkor go!
Megmaradtak.
Indulás!!!
Reggel 6 után pár perccel értünk be a kórházba.
Felvették az adataimat, majd megvizsgát az orvos. A szülésznő azt mondta, ő olyan 8-9 centire tippel (látatlanban) Mire a doki: "annyi nincs" (nesze, gondoltam...vaklárma az egész.) "inkább 7-8 cm"
(jujjjjj)
Majd UH-on is megnézte a az orvos, hogy hogy van a baba.Utána sétálgattunk vissza a szülésznővel és Apával a folyosón. " Most visszasétálunk..aztán megszülünk." Mondta a szülésznő.
"Ennyi?" gondoltam. "Ez viccel..Méghogy visszasétálok és meg is szülök. Hihihi"
Odaértünk a szülőszobába. Fel az ágyra. Vizsgálat. Majdnem 10 cm. Gyors előkészítés, és már meg is érkeztek a tolófájások...ajajajajajjjjj! Nesze nekem, gondoltam,itt az eddig "hiányolt" fájdalom. Kb. 10milliárd a köbönször jobban fájt, mint annak idején Marcinál.
Gátvédelmet akartak alkalmazni. Ha az nincs, hanem egyszerűen vágnak, még hamarabb végzünk...de így sem panaszkodhatom, mert bár a gátvédelem nem sikerült, s fogalmam sincs, hogy hányadik tolófájás után (nem azért, mert sok volt...hanem, mert nem számoltam. Soha nem értettem azokat az anyukákat, akik tudják, hogy hány fájás után lett meg a gyerek...hogy ők hogy számolták. :) )
de 7 óra 22 perckor megérkezett LIZA BABA, az én kislányom!
3800 grammosan, 57 centisen, gyönyörűen!!!!
u.i.: Bejött a krumpli... :-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése