Marcikával a hétvégén többször is készítettünk bábot papírból és hurkapálcikából. Ő is nyirkált a játékollójával. Egyszercsak egy hosszú nyírási folyamat végén nézi a minifecnit, amit alkotott:
"Anya, ez kötéletes. Csodálatos!"
Nyuszit is csináltunk. Először én rajzoltam rá arcot, de aztán ő is felbátorodott. "Ez a szája"-mondta. Mondtam: "De én már rajzoltam neki nyusziszájat. " Mire ő: " Az nem a szája. Ez a szája." Mondtam: "jól van, legyen az a szája." Ezután fogott egy más színű filcet. " Rajzolok másik szájat." Kérdem erre: " Miért, hány szája van annak a nyúlnak." " Három" -Válaszolta magabiztosan. :)
Valamelyik napon beleénekeltem a meséje főcímdalába. Hát odatette a kezét a számhoz, s határozottam mondta: Anya.
Ezt egy párszor megismételtük, mivel csakazértis beleénekeltem. :)
Na aztán elege lett, s kábé az 5.után közölte: Anya! Csönd!
Legközelebb már azt is mondta ilyenkor: Anya! Pssssz!!!- s odatette a mutatóujját az ajkához. Persze, fordítva. :)
Liza nagyon ügyesen játszik a formabedobós csigával. S akkor sem lesz ideges, ha nem találja meg hová való a forma. Akkor kinyitja a tetejét, s beleteszi ott. :) Laciéktól kapott kisházzal is szívesen játszik. Kiveszi-beteszi az ajtón a babákat, sőt már tudja, melyik-melyik kéménybe való, s ott is be szokta őket küldeni. Sajnos, zöld babát most nem találjuk.. :(( De biztos előkerül valahonnan. Ki nem dobtuk. :)
A bevásárlókosárba is rendszeresen bepakol vmit. Most már nem üresen tologatja. :)
Nagyon sokat rohangálnak együtt hangosan kacagva. Én néha oda sem merek nézni olyan vakmerően futnak egymás felé. Persze van, hogy esés a vége, de általában hamar felpattan mindkettő. A kiságyba is rendszeresen bemásznak együtt hancúrozni.
Reggelente Marci, amikor bejön a szobába, így köszönt minket: "Szia Anya! Szia Baba! Feeekeetééé? " :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése