Pont egy éve történt, hogy ebédre csirkét sütöttem, krumplival. Igen, ez nagyon lényeges pontja történetemnek. 6 krumplit már megpucoltam, s pont nyúltam a 7.-ért, amikor ránéztem a naptárra, s láttam, másnap 6.-a van. Nem vagyok babonás, vagy boszorkány, de azt mondtam, hogy annyiadikán születik meg a baba, ahány krumplit megpucolok. Így vállalva, hogy kevés lesz a krumpli, a 7.-et visszaraktam a zacskóba.
Délután iszonyatos fáradt voltam. Gondoltam, hogy tán ez az a bizonyos szülés előtti naaagy fáradtság..persze, hinni igazán nem hittem bennem. Aludni viszont hatalmasat aludtam. Majd felkelt a kicsi fiam, s délután a szokott módon folytatódott, leszámítva az ájuláshatári fáradtságomat.
Majd este lett, mentem aludni. Ami nem sikerült. Forgolódtam balra....jobbra....balra....
Tízkor ránéztem az órára...na ma sem lesz baba...
Tizenegykor picit elkezdett fájni a hasam. Gondoltam nagy dolog lesz-kimentem WC-re. 20 perc múlva megint. Majd megint. Gyanúúúús lett ez a rendszeresség. De mivel nem volt túl erős a fájdalom, gondoltam, véletlen egybeesés. De aztán 8 percenként jöttek ezek a gyenge fájások...majd 4 percenként...
FOLYT. KÖV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése