Bizony, ez már a 400. bejegyzés. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy bejegyzés-születésnap, de különös egybeesés, hogy most épp a saját szülinapomról szeretnék írni. Túl azon, hogy rengetegen felköszöntöttek szombaton, olyanok is akiktől nem vártam (ők kiváltották azokat, akiktől vártam, de nem tették. :))) ), a legjobb az volt, hogy Marcika is felköszöntött reggel. S nem buta ő, tudja jól, hogy szülinaphoz torta is kell, így mondta, hogy akkor süssek magamnak egy tortát. :) Elmondtam neki, hogy nem úgy van az, az ünnepelt nem süti meg a saját tortáját... De ő nem adta fel. Becserkészte az apját: " Apa! Te tudsz sütni tortát? Én segítek neked sütni anyának tortát!" Nos, ez a vállalkozás se jött össze. Azért volt torta. Délután voltunk a "tortapékségben", de nem szaladok annyire előre az élménybeszámolóban.
Délelőtt Szekrénybe utaztunk ajándékvételezni, majd felmentést kaptam főzésből, s étteremben ebédeltünk, ahol olyan ajándékot kaptam, amit nem is vártam: Liza és Marci bementek az étterembe, az asztalnál önállóan leültek egy-egy székre, s ott ültek míg kértünk inni, míg kértünk enni, míg kaptunk inni, míg kaptunk enni, míg megittuk, míg megettük, míg fizettünk... Bezony! Ez így igaz. Ha valaki meséli, hát nem hiszem el! De láttam, s íííígy volt! Délután majdnem ugyanígy volt a "tortapékségben" is! Igaz ott a végén már felálltak, de nem mentek világgá! :)
Liza továbbra is rendületlenül sztriptizel. Tök mindegy, hogy harisnya, zokni, nadrág az nem lehet rajta, LE KELL VENNIE! Mutogatja itt nekünk a combiját! :)
