A kis lédi

Liza igazi nőci, amit mi sem példáz jobban, hogy amikor a babáját tologatja a babakocsiban, a baba mellé gondosan behelyezi a tőlem megörökölt bankkártya-tartót, amiben van pár régi kártya. :)

Marci kisebb módosításokkal tegnap nagy nehezen elmondta a verset a célszemélyeknek. 

"Virágot kerestem

pirosat, fehéret (helyette: pirosat, feketét...majd pirosat, sárgát...majd miután felhívtam a figyelmét a rímelés hiányára: pirosat, sárgát, fehéret. :)

borkétába kötöm, 

s odaadom néked!"

A következő versszakot nem tanulta meg. Az nehezebb volt, tele volt nem az ő korosztályának megfelelő kifejezésekkel. :)

Az, hogy elmondta az elsőt is nagy esemény, mivel a kocsiban azt mondta, hogy nem fogja elmondani, mert nem akar olyan lenni, mint mások. :D

Anyák Napja van ma

Marcival épp ezért tegnap verset tanultunk. A választás nem volt egyszerű, mivel szinte mindegyikre azt mondta, hogy "fura". :) Aztán egyben sikerült megállapodni...persze folyamatosan átkölti, de aki húsvétra saját locsolóverssel készült, annak ez már a vérében van.

Ja igen. Kicsit megkésve, íme a húsvéti versike:

Zöld a doboz, zöld a doboz, sör van benne

Az óriás meg akarta inni

A sárkány fel akarta falni

Szabad-e locsolni?

Reggel Apa mondta Marcinak, hogy jöjjön, s köszöntsön meg Anyák Napján. Erre Marci elfeküldt a földön, s mondta: "jaaaaj, elszéééédülteeeeeeeeeeem!" Kis szinészke. :)))

A szövege rendületlenül lehengerlő, lehet Lizába is ez a hengerelés fojtja bele a szót. :) Bár Liza nem néma, csak nem kifejezetten beszél magyarul...kivéve, ha elfelejti, hogy nem beszél magyarul, mert akkor még mondatok is elhagyják a száját. :)) Számolni, mint ahogy Marci is két nyelven tud...s nem csak a számokat mondja, hanem tudja is, hogy mi az, hogy számolni...vagyis meglehetősen korán kialakult nála (is) a számfogalom. S ez jó! :)  Két kis turbófokozaton pörgő okoska. :) Nem vagyok elfogult. ;) Ami tény, az tény. :)

Boldog Anyák Napját Katimamának! ( A másik mama nem netezik, de Neki is. :) ) És persze magamnak is! :)

És el ne maradjon: Isten éltesse Pamikát! Ma egészen pontosan 2 és fél éves...vagyis már elmúlt, hiszen már mindjárt 10 óra. :))

Móka, móka, móka

Pár húsvéti kép

Készülődés nyusziünnepre :)

Marci már készül Húsvétra. Tanulja a verseket, de igazán egyik sem tetszik neki...Saját költeménnyel készül! :) Kölni nem biztos, hogy marad, mert a locsolást is rendületlenül gyakorolja...de víz van a csapban. ;)

Liza határozottan beért a "mi ez? " korszakba, melyet Marci "miért?" korszaka koronáz meg.

Liza: Mi ez?

Én: Plútó.

Marci: Miért mondta Liza, hogy mi ez?

Stb...stb...

Mókuska dalon is volt még beszélnivalónk. :)

Én: Mit csinált a mókus?

Marci: Felmászott a fára.

Én: És mit csinált a lábával?

Marci: Megszagolta!

Mókuska

Marcinak A "Mókuska, mókuska..." kezdetű gyerekdalt énekeltem. Marci ahelyett, hogy a globális módszer szerint ( szakmai ártalom) elsajátította volna a dalt, tele volt kérdésekkel..természetesen MIÉRT-ekkel. :)

" Miért mászott fel a fára?" " Miért esett le?" " Miért törött el a lába?" "Miért ne gyógyítsa meg a doktorbácsi?" "Miért huncut a mókus????" Igyekeztem megválaszolni az összes felmerülő kérdést, de mégsem voltam elég szakszerű, mert Marci egyszercsak megszólalt:

"Anya, a mókus azért esett le, mert elvesztette az egyensúlyozását?"

:D

Majd később ismét jött:

" A mókus azért ment a fára, mert mogyoróért ment. Szereti a mogyorót."
Azt hiszem a "ne gyógyítsa meg" sor háborította fel, s ezért igyekezett megfelelő védőbeszédet kreálni mókuskának. :) Jó ügyvéd lenne...ami nem árt ebben a családban. :)

♥ ♥ ♥

Vasárnap amúgy Balatonalmádiban jártunk. Apának volt ott ügye, mi meg addig a játszótéren játszottunk. Sajnos az Almádi táblánál ki kellett próbálnunk a Zsófikánál bevált homokozóvödrös módszert, ami jól bevált. :)

A játszótér nagyon tetszett a gyerekeknek, el se mozdultunk onnan, míg Apa vissza nem jött értünk. Majd mikor megjött, Liza már futott is elébe, s húzta a kezét, vigye sétálni. Vitte. Liza, ha tehette volna úgy ruhástól, nyílegyenesen belegyalogolt volna a hideg Balatonba. :) Marci meg megetette a kacsákat. Vagyis etette volna, de ott jóltáplált szárnyasok puffaszkodnak a vizen, nem köllött a táplálék. Erre fel voltam készülve, mert ezt olvastam Gergő blogjában is. Évinek üzenem: Azóta sem éheztem meg a hápik.

Marci azért kitartóan hívta őket "Kacsááááák! Gyertek már enni" S Liza is segített neki: "Kakááááááááááááááá!!!!"

♥ ♥ ♥

Pár nap múlva jön a nyuszi. Marci azt mondta nem kér semmit, mert neki rengeteg játéka van. De szerintem, csak a nyúltól tart, mert ha én megyek valahová, akkor hosszasan sorolja, hogy milyen játékot vegyek neki. :D

♥ ♥ ♥

Ja igen:

Lizának már egy ideje kinn van a másik leghátsó rágófoga lenn, csak nem került sor a felrajzolásra..valahogy kimaradt. De még mindig jönnek neki, mert a cumit rendszeresen oldalra nyomja...s az sem mindegy milyen cumi... Egy bizonyos formájú, egy bizonyos anyagú lehet csak. Múltkor nem olyan anyagút vettem...nézegette...láttam a szemén, hogy elégedetlen a munkámmal. Ezután betette a szájába...eltolta oldalra..közben nem ereszetette...hármat rágott rajta, kivette, egy grimasszal megnézte a cumi fejét, majd a háta mögé elhajította. Ennnnnnyi. :)

A fog érkezését most felrajzolom. Kb. akkorra, amikor múltkor megint leesett a hője, mert előtte is a fogjövéskor volt neki ilyen...ha a statisztika nem téved, akkor még kétszer lesz ilyen. :( De remélem, a statisztika csak az alsó fogakra vonatkozott.

Liza, a rongyista

A rongyista rend tagjainak rendi ruhájában látható ezen a képen a hölgy. A törökülés a rendben kötelező!

Nagy fiú

Marci hol nagynak, hol még kicsinek vallja magát. Legutoljára épp kicsi volt, s az indok:

" Anya, én még nem vagyok nagy, mert nem ér a lábam a takaró végéig, mint Apának!"

Liza változatlanul nyomja a kínait, de bezzeg azt, hogy "titkos mikkentyű" teljesen helyesen ejti. :)

400. bejegyzés

Bizony, ez már a 400. bejegyzés. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy bejegyzés-születésnap, de különös egybeesés, hogy most épp a saját szülinapomról szeretnék írni. Túl azon, hogy rengetegen felköszöntöttek szombaton, olyanok is akiktől nem vártam (ők kiváltották azokat, akiktől vártam, de nem tették. :))) ), a legjobb az volt, hogy Marcika is felköszöntött reggel. S nem buta ő, tudja jól, hogy szülinaphoz torta is kell, így mondta, hogy akkor süssek magamnak egy tortát. :) Elmondtam neki, hogy nem úgy van az, az ünnepelt nem süti meg a saját tortáját... De ő nem adta fel. Becserkészte az apját: " Apa! Te tudsz sütni tortát? Én segítek neked sütni anyának tortát!" Nos, ez a vállalkozás se jött össze. Azért volt torta. Délután voltunk a "tortapékségben", de nem szaladok annyire előre az élménybeszámolóban.

Délelőtt Szekrénybe utaztunk ajándékvételezni, majd felmentést kaptam főzésből, s étteremben ebédeltünk, ahol olyan ajándékot kaptam, amit nem is vártam: Liza és Marci bementek az étterembe, az asztalnál önállóan leültek egy-egy székre, s ott ültek míg kértünk inni, míg kértünk enni, míg kaptunk inni, míg kaptunk enni, míg megittuk, míg megettük, míg fizettünk... Bezony! Ez így igaz. Ha valaki meséli, hát nem hiszem el! De láttam, s íííígy volt! Délután majdnem ugyanígy volt a "tortapékségben" is! Igaz ott a végén már felálltak, de nem mentek világgá! :)

Liza továbbra is rendületlenül sztriptizel. Tök mindegy, hogy harisnya, zokni, nadrág az nem lehet rajta, LE KELL VENNIE! Mutogatja itt nekünk a combiját! :)

Titok

Tegnapelőtt elmentünk boltba...a "cévéába". Marci rosszat csinált,  hogy mit az titok. :) Hogy miért?

Hazaértünk, s épp jöttünk volna be a kiskapum, mikor Marci megállt, lehajtotta a fejét, s mondta:

"Lécci, ne mondd el Apámnak, amit csináltam." Megbeszéltük, ha jó lesz, akkor maradhat a titkunk.

Nos, sztem a kis szervezete ezt félreértelmezte, mert amióta ezt megigérte, határozottan "rossz" lett. Így ma reggel felfedtem a titkát, vagyis ő. El kellett mondania Apának. S láss csodát! Azóta megjavult! Még jó, hogy bevallattam vele, mert ha olyan zsizsik maradt volna, mint az elmúlt napokban, akkor befontam volna a szemöldököm!

Hogy mi a titok? Hát az TITOK! :)

♥ ♥ ♥

Liza tovább folytatta díjnyertes alakítását. :) Pölö: Liza állandóan lehúzkodja a zoknijait. Egyszer kérdem tőle: Liza, hogy a zoknid? Mire ő meglepett lenéz a lábaira, kikerekedik a szeme, széttárja a karjait, s mondja: "Hoool?"

♥ ♥ ♥

Becézgetés Marcival:

-Marcipánom!

-Anyapárom!

:))))

Most nézem, Liza a változatosság kedvéért a harisnyáját húzta le...megyek...visszaadom rá. :)