Luncika vasárnap a babatalálkozón nem nagyon volt hajlandó pár másodpercnél többet úgy a földön tölteni, hogy nem ér hozzám. A kukit is úgy ette, hogy elmászott egyért, majd sprintelt vissza az ölembe. Ingázott. :-)
Kapaszkodott fel, hogy vegyem fel. Bújt, csak bújt. Gondoltam, szégyenlősködik, ami mondjuk ezidáig nem volt túl jellemző rá. :-) Persze, volt hogy "egyedül" volt a földön, de azért a szeme sarkából figyelt, hogy megvagyok-e, s ha kimentem a szobából, már kotort is utánam. :-) Lehet rövid volt a póráz???
Hát, ha az volt, akkor azóta is az. :-) Igaz itthon valamivel "távolságtartóbb", de sokat kapszkodik fel, s bújik hozzám. Szeparációs szorongásos kis makim. :-) Végül is "abban a korban van".
Marcikáról is van történetem. Még múlt héten a boltban leguggoltam, mert az alsó polcról kellett levennem valamit. Rámnézett, s megkérdezte: "Pisilsz?" :-D
Hát, esetleg a röhögéstől... :-D
Marcikával verseltem:
(Marci a NAGYBETŰS )
Volt egy török MEHEMED,
Sose látott KIS BENCÉT!
:-D
( A Kis Bence verset viszont másfél hete már fel is vettük közös előadásunkban. :-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése