Eszik a Marci...

Amikor Marci 2 éves lett védőnőnk az aktuális felmérés alkalmával mindenféle kérdést tett fel Marci fejlődésével kapcsolatban. Sok mindenen csodálkozott, hogy miket tud ennyi idősen, leginkább a hipermagas torony nyűgözte le, amit Marci tud építeni kockából. Azon viszont nagyon meglepődött, hogy Marci nem nevezi nevén magát, sőt semmit nem mond magára. Mondtam neki, hogy valószínű azért, mert nem szoktam neki saját magáról egyes szám harmadik személyben beszélni, mivel ő az én nézőpontomból egyes szám második személy, s ezt is használom. Sok anyuka E/3-ban értekezik ivadékával, én azt nem szeretem.

Nade tegnap fényképeket nézegettünk, s mondtuk melyiket ki van. Majd ránk is mutatott, s megnevezett mindenkit. MINDENKIT. Vagyis magát is. (Eddig csak a rajta kívül állók nevét sorolta.)Magára mutatott, s mondta " Pajci", ami estére rendesen "Marci" lett. Azóta  "Marci eszik", "Marci aaaszik", vagy csak úgy "Marci"...

Minden "Marci". :-)

Jótestvérek :-)

Csüccselek :-)

Liza tegnap az ölemben ücsörgött, s egyszer csak eszembe jutott, hogy már régóta nem próbáltam meg, hogy meg tudja-e tartani magát csüccsben, ha nem támasztom. Kipróbáltam. Sikerült! Nagyon tetszett neki. :-) Marci ezt pont 4 hónaposan tudta (feljegyzéseim szerint).. Amikor Liza négy hónapos volt, kipróbáltam, hát neki nem ment, majd pár nap múlva sem..aztán nem is próbáltuk. Így lehet, már előbb is tudta volna, csak én nem engedtem el.  Le is fotóztam. Elég nehéz volt, mert Marci is szeretett volna segíteni fotózni, így majdnem minden kép közepén ott volt  karja. :-)

Így ücsörgött az ölemben, s csak úgy bűvölte az őt fényképező gépet. Mivel apa nem volt benn, s Marci fényképezési-technikáját ismerjük, így én próbálkoztam lefotózni.

Igaz, ez még nem az "igazi" ülés, de egyre közelebb kerül hozzá.

Muszáj volt közös képet is készítenem:

Marciról elég nehéz képet csinálni, mert mindenáron meg akarja szerezni a fotómasinát.

Lunca (ezt az elnevezést Marci is használja, vagyis ő azt mondja: Dunca.) Szóval itt támasztákkal ücsörög, s fenemód élvezi, hogy fényképezem.

Éjszaka mindketten jó aludtak, bár kicsit előbb keltek, mint tegnap, de nem baj. :-) Illetve Marci este kicsit elszórakoztatta az apját...de azért csak elaludt.

Új időszámítás

Tegnap hajnalban megkezdődött a nyári időszámítás, s mint minden évben most is óratekergetéssel járt. Ezt az átállást szeretem , mert ha csak 1 éjszaka is, de órában tovább alszanak a gyerekek, s akkor az ember oly büszke. :-) Marcinál így is volt. Új idő szerint 8-kor feküdt(akkor szokott), s 7-kor kelt, pedig 6-kor szokott.  A kis szevezete akkora van beállítva...legyen is! A 7 óra nagyon jó. :-) (Bár tegyük hozzá, tegnap délután nem aludt, mert vendégeskedni voltunk, s ott sokkal izgalmasabb dolgok voltak az alvásnál.)

Liza viszont nézte az órát. :-) Ő is a szokásos időben, 8-kor feküdt, s a szokásosban is , 6-kor kelt. Ő is a szervezetére hallgatott..a hasára. :-) Ennyi óra múlva enni kell, és kész. Marci meg a napállást figyelte. :-)

Remélem, mostantól is tudja figyelni a napállást! ;-)  ( Értem ez alatt, hogy fog sütni a napocska. :-) )

Szép hetet mindenkinek!

Csupa csoda :-)

Tegnap délutáni alvás PIPA :-)
Tegnap esti fürdés PIPA :-)  (Pancsolt is, mint régen.)
Tegnap esti elalvás PIPA :-)
Éjszaka PIPA :-)
Felébredés NULLA :-)
Éjszakai szoptatás NULLA :-) (2X cumi után tekergett-megkapta. :-) )
Liza ébredése HATÓRA
Marci ébredése NEGYED HÉT

Szép 7végét mindenkinek! PIPA ;-)

Játszunk most együtt amíg csak lehet...

Ezidáig nem nagyon szívlelte ezt a kutyanyuszit, de úgy tűnik már elég bizalmas a viszonyuk.

Ez a mosolygós virág is kedvelt játéka

Ezt a "nyalóka"-csörgőt Marci is nagyon szerette. Lényeg, hogy szájba lehessen dugni. :-)

Marcika is odament a játszószőnyegre, Lunci el is kapta a gatyáját... Marci nevetett, s mindig elhúzta a lábát.

Baba csak szagggggold a lábam, én addig fotózkodom.

Na, jóvan, most már aztán add ide azt a masinát!

Marci által készített fotó. :-)

A művész pózol.

Azért fárasztó ám ennyit játszani!

Alakul...

Tegnap délután Marcit 10 perc alatt elaltattam az új ágyában, este pedig már nem is volt kérdés nála, hogy hol kell aludnia. Felmentünk, s bele is feküdt az ágyába. S bár először nem örült, hogy kiszedtem a takaró alól, mert még fürödni mentünk, de csodák-csodájára a fürdést is szó nélkül tűrte. Igaz, nem akart tovább maradni pancsizni, de a mosdatás ellen nem tiltakozott. Lehet a vízi-repülő nyűgözte el. ( Mielőtt bevittem a fürdőbe a polcáról levettem egy műanyag repülőt, aminek van pereg-peregje, s bevittem vele a kádba. S lássatok csodát! Ez a repülő belerepült a habos vízbe! :-) )

Aztán kiszedtem a kádból. Meg sem várta, hogy rátegyem a törölközőt, csupaszseggűen viharzott be a szobájába ( egyszer majdnem el is tanyált.), s úgy vizesen bevágódott az ágyba, hogy ő "aaaaaszik.". Na azért felöltöztettem. Mikor odafeküdtem mellé, azt mondta: "apa". Így apa feküdt mellé, én pedig meg tudtam etetni Luncit. Marci minden szó nélkül pár perc alatt elaludt, pedig apa nem is énekelt neki. (Lehet, jobb is. :-) ) S Luncásnak sem kellett könyörögni. Kicsit pörgött jobb-balra, majd a fal felé fordult, s már durmacizott is. Egyszer evett éjszaka, s már aludt is egészen 7-ig. ( Sikerült megakadályoznom, hogy Marci rátörjön. :-) ) Marci pedig 2-szer ült fel éjjel, de magától vissza is dőlt. Ő 6 előtt kelt.

Ja, s apa is megoldotta, hogy ne kelljen nyolckor már aludnia. Bár kijöhetett volna tv-t nézni, de ő inkább bevitte a laptopot az ágyba, s ott pókerezett.

Mai Lunci-mosoly:

Fiú szoba- lány szoba

A hétvégére terveztünk Marci új ágyának beszerzését, de mivel előbb bekövetkezett, amitől tartottam, hogy a délutáni alvás mintájára Marci este sem akar majd a kiságyban aludni, s tegnapelőtt a nagy ágyban aludt éjszaka, kitúrva onnan az apáját, így tegnap megvásároltuk a kinyitható heverőjét. Nagyon örüllt neki, amikor bekerült a szobájába. Délután felhúztam az ágyneműt, s bele is feküdt, hogy ő "alusz". Meggyőztük, hogy majd csak este kell aludni. :-)

Elérkezett az este. Előrébb hoztuk a fürdést, hátha nem lesz balhé, s újra szeretni fogja a fürdést, de nem az időponton múlik, az kiderült. Marci ugyanannyira tiltakozott hétkor, mint fél nyolckor szokott. Majd erre is ki kell valamit találnom...

Lefekvéskor egyenesen bevonult a szobájába (!), s befeküdt az ágyába. Apával nem hittük el, hogy ez ilyen egyszerű... Hát, nem is lett az. Amikor kijöttünk a szobából felpattant, hogy ő is jön. Naneeeeem!

Ezután jött a mindkettőnket megizzasztó harc. Igyekeztem a Suttogóban olvasott módszert alkalmazni, miszerint, amikor feláll, visszafektetem, s mondom: alszunk. Marci foggal-körömmel (utóbbi nyomai látszanak rajtam.) ellenállt, de nem adtam fel. Végig mondogattam, amit a könyvben olvastam: "Nem engedhetek most neki, mert akkor mindig ő fog diktálni... " Nagyon nehéz volt. Óráknak tűnt a tusa, mikor végül megadta magát, s elaludt. Mint utóbb kiderült fél óra volt. Megkértem apát, hogy maradjon vele éjszaka, s ha felülne, felkelne, akkor döntse vissza. Maradtam volna én, de nem tudtam Lizának mikor lesz szüksége tápanyagra.

Liza nagyon jól aludt. Fél 4-kor kelt enni, mindezt úgy, hogy este csak tejpépet evett, mert szegényem elaludt, míg én Marcival hadakoztam, s búcsúszopi elmaradt. Érdekes módon pont amikor szoptattam éjjel, Marci is felébredt, hallottam, mondja "apa", de utána csend lett. (Nagyon össze vannak hangolva.)Végül 6-ig aludt. :-) Igen, ennek én örülök! Jött ki az ajtón, mert az őr, kit mellé rendeltem úgy aludt, mint a bunda. Mondta is Marci: "Apa aaaaaszik". Miután felkelt a lusta szolga, azt mondta 2-3X ült fel Marci az éjjel, így belátta, hogy jó, hogy ott volt, mert ha nincs ott, s felkel az őrizetes, nagy hiszti árán tudtuk volna újra visszacipelni. A könyv szerint pár hétig így kell csinálni, majd ahogy elkezd bízni a gyerek bennünk, hogy minden rendben van így, nem fog felébredezni, s akkor lassan egyedül lehet hagyni. Azt olvastam, hogy van olyan gyerek, aki egymás után 100szor is felállt. Én nem számoltam, de annyi biztos nem volt, így nagyon reménykedem.

És félreértés ne essék, nem könyvből nevelem a gyerekeket. De olvastam valamit, ami jónak tűnik, s nem vesztek vele semmit sem, ha kipróbálom.

Próba-cseresznye...s türelem tornaterem.

Ágy, izé...

Tegnap délben Marci rúgkapálás nélkül jött fel aludni. Amikor felértünk, s bementünk a szobájába, sarkon fordult, átfutott Liza szobájába, bevetődött a helyemre, betakarózott. Nem kellett rajta sokat gondolkoznom, hogy mit szeretni. Nem hadakoztam vele. Tisztába tettem, s hagytam had aludjon ott. Hamar el is aludt. Vicces volt, hogy abban a pillanatban, amint becsukódott a szeme, Liza lent felébredt. Igazi váltóműszak. Nekik. Nekem meg abszolút folyamatos. :-)

Mialatt Marci egy hosszút aludt. ( majdnem 3 órát), Liza megebédelt, játszott, s a nagy játékban elaludt a játszószőnyegen. Jól bekajált, az almalevet nem lehetett elvenni tőle, s ennek az lett az eredménye, hogy sugárban visszajött. Nem ijedt meg, viszont tiszta lé lett. Átöltöztettem...volna, node Marci az ő szobájában aludt, nem tudtam ruhát hozni, így a kardigánját adtam rá ing helyett. Még jó, hogy az lent volt. :-)

Miután Marci felkelt, elmentünk a bútorboltokba felmérni, hogy milyen az ágyfelhozatal. A vasútállomáshoz közeliben kezdtünk. Pár méterre parkoltunk a vasúti átjáróhoz. Amikor Marci kiszállt a kocsiból, egyből észrevette az andráskeresztet. Rámutatott: "pejeeeg (pörög)". Odanéztem. Mondtam, "az nem pörög, az egy ..."nem jutott eszembe a kereszt szó, s gyorsan ennyit mondtam: "az egy izé". Mire Marci rámutatott a másik keresztre: "Ott is egy izé." Ezt bezzeg elsőre sikerült visszaismételni. :-) Vasszafelé megint rámutatott, akkor sikerült értelmesen kijavítanom "keresztre", s lássatok csodát! Azt is megismételte! Így most büszkén kijelenthetem, hatalmas léptekkel halad a beszédfejlődésben. :-)

Ellenben az alvással hadilábon áll. Este nagy nehezen aludt el. Liza etetését 3X kellett félbehagynom, mert magához hívott. Majd egyszer éjszaka is kiabált, végül hajnali háromnegyed 5-kor úgy döntött, hogy kialudta magát. Át kellett vinni hozzánk. Persze első dolga volt felkelteni a testvérét, akit csöppet sem zavart a dolog. Vigyorgott neki össze-vissza. Majd sikeresen visszaaludt...de nem sokáig. Marci újra ébresztőt fújt.

Apának teljes mentessége van,  mivel ő hiába megy át, már nem felel meg. Nekem kell menni. Így ő szundizhat (szundizik is), míg én egyiktől a másikhoz ingázom. Nade anyarabszolga soha nem lázad! Így ma ha Marci tovább is aludni délután nem fogom engedni. Másfél órát hagyom, többet nem. Hátha...(ezekután tuti fél óránál többet nem fog aludni,  s akkor meg az lesz a bajom. Hogy nekem semmi sem jó! :-) )

Ja, az alvóhelyen még dilemmázunk. A gyerekeknek való körbekeretes ágyat már kihúztuk a listáról. Először is, mert ha oda kell feküdni mellé, hogy elaludjon, a fél s..ggem se fér rá, másodszor ha Marci ilyen ütemben nő, hamarosan az ő fél s.gge sem fér rá. Maradt a kihúzhatós kanapé, illetve az apa által készített egyszemélyes, matracos fenyőágy. Tegnap este az ágy vezetett. Ma reggelre mindketten a kanapéra voksoltunk.  A hétvégére tervezzük a vásárlást... jómagam is kiváncsisággal várom, hogy akkor melyik lesz a győztes.

Győzzön a jobbik! Nade melyik az? :-)))))

A dackorszak következő áldozata: A fürdés

Marci eddig nagyon szeretett pancsizni. Ha belejött a játékba alig lehetett kiszednia habok közül. Két napja viszont 180 fokos fordulatot tett. Meghallja a "pancsi" szót ,és gondolkodás nélkül "nem"-mel reagál. S nem cak szavakban, tettekben is kimutatja nem tetszését. Sikít, visít, nem hajlandó leülni a kádban. Állva gyorsan lemosdatjuk, miközben ő csak a könnypotyogtatással foglalkozik. Így a délutáni alvás után, a fürdésre is rányomta bélyegét ez a csúúúnya dackorszak. Vajon mi a következő?

Viszont "jópontot" is érdemel. Az utcán való közlekedésben egyre ügyesebb. Ha nincs velünk más felnőtt, akkor szépen jön a babakocsi mellett, sőőőőőt tegnap motorral gurult a mamáékhoz, s nem össze-vissza, hanem arra, amerre mondtam. :-) Viszont ha van ott más is, akkor még mindig letér a "helyes útról". Valószínű akkor tudja, hogy egy fő tud vele, csak vele foglalkozni, s így azt meg is lehet futattni. :-)

Liza is minden bizonnyal nagy futóbajnok lesz, mert a kis lába már most úgy jár, hogy én csak "turbólábúnak" hívom. Ennek köszönheti a kisasszony, hogy éjszaka hálózsákba kényszerül, mivel állandóan leturbózta a takarót magáról. Mikor már visszarakni is felesleges volt, mert mire én visszafeküdtem, ő megint kitakarózott, elővettem a hálózsákot. Marci is ennyi idős volt, amikor ugyanezen okokból zsákbamacska lett. Ha mindenben így követi majd a bátyját, akor mire Marcival "végzünk" a dackorszakkal, már kezdődik is Lizusé. Hát ez szuper! :-)