Tegnap gyorsan végeztünk a tanácsadáson. Lizát lemázsálták. Rakomány nélkül 6870 gramm volt. (Este itthon telis-tele tejpéppel 7100 gramm.) Végigmosolyogta az egész tortúrát, pedig az oltás körüli cécó kicsit idegesítő volt. Először a védőnő nem tudta lehúzni a védőkupakot a tűről. Majd az asszisztens mondta neki, húzzon kesztyűt, próbálja azzal...húzott. Majd szólt neki az asszisztens, hogy a kesztyűs kezével próbálja. :-) Majd együtt leküzdötték a kupakot. Végre az orvos kezébe került a fecskendő. A védőnő lespriccelte a fertőtlenítővel a kínra ítélt combit, megfogta a lábát, a doktornéni ránézett a tűre... majd stop! Tűcsere, mert a doktornéni azt mondta, hogy ha ilyen pici tűvel adja be ilyen szép hurkákba, az tuti begyullad. Így ellépett kicserélni a tűt. A védőnő ezalatt kitartóan fogta Liza lábát...na aztán csak elengedte. Miután felkerült a nagyobb tű a vakcinára, láb lefog, oltás betol, icipici nyekkenés, cumi be, s már rendben is volt minden. Ügyes volt, mint mindig. Pont mint Marci. Könny nélkül. :-) Na aztán kiderült, hogy Marcikának egy oltást elfelejtettek beadni. (vagyis régen nem kellett hozzá ismétlő, a utána elfejtették, hogy van akinek járna.)Annak az ismétlőjét, amit most Liza kapott. (Menjugate- C. tip. agyhártyagyulladás ellen véd) Nem is lenne baj, mert most is be lehet adni, csak az ára 2 éves kor fölötti gyereknek nem ugyanannyi. Lizának kétezervalahányszáz volt, Marcinak közel kilencezer lenne. Kicsit nem szabályosan, de megoldották, hogy Marcinak is kétezervalahányszáz legyen. Jövő héten kapja meg. Majd Liza következő tanácsadásán megkapja a bari-oltásból a másodikat, s akkor őt egy darabig nem bökdösik. Lizára ennél több szúrás vár, de inkább egy kis böki, mint egy komoly betegség.
Délután voltunk boltban. Marci a tolójával jött. Bementünk a boltba, majd mint a nagyok elkezdett vásárolni. Legelsőnek a hőnáhított türkízkék energiaitalt akarta kipakolni a hűtőből, s nagyon nem tetszett neki, hogy nem engedtem meg, de a rudi vásárlás megvígasztalta. :-) Hazafelé úgy jött, mint egy anyacsiga. A tolójában elhozta a csavarbehajtóját, s hazafelé minden egyes fát, levelet, oszlopot....stb. megszerelt. De azért csak hazaértünk. :-)
Most is itthon vagyunk, s itt az ideje, hogy Luncás ebédet kapjon. Na pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése