Tegnap délután elmentünk sétálni. Boltba, meg "mamáosz". Marcinak nagyon nyafi volt. Hol ez volt a baj, hol az. Indulás előtt nagynehezen megegyeztünk, mit hozhat magával, de aztán begurult, hogy a kutya labdáját nem kapja meg. A műszaki boltig ez volt a baj. Hangos baj. Ezután látott egy biciklit a műszaki boltban, s az élelmiszerboltig, illetve a rudi megvételéig benne is, az volt a baja, hogy nem kaparinthatta meg. A boltban pont ott volt a gyerekorvos asszisztense. Az első pillantásából kiolvasható volt a "már megint bőg ez a gyerek" arckifejezés, majd mikor odaértünk hozzá mosolyogva megkérdezte " mi a baaaaj?". No comment. Ezek szerint az asszisztenst is pont annyi különbözteti meg a pedofiltól, mint a pedagógust. Miszerint a pedofil szereti a gyereket. :-) Csak viccelek. Végül is érthető volt a pillantás, eszement hangok hagyták el a buci száját. (úgy mint oltáskor szerdán. Gondolta biztos, hogy nem elég munkahelyemen, itt is??? Olyan mintha hazavinné a munkát. :-) )Ha menetes lenne a nyaka, biztos tekertem volna rajta egy kört. Mikor hazaértünk, kitaláltuk Apával, hogy elmegyünk Veszprémbe megvenni a benzinmotoros szegélyvágót, mert nagyon vágyik rá, s meggyorsítaná a focipályánk karbantartását.
Gyerekek becsüccseltek hátra. Utazgattak. Majd Marcika egyszercsak elkezdett nyafogni. Megint. Nem tudtuk megfejteni, mi lehet a baja. Liza, a jámbor csak nézte, nézte a bátyját, ahogy mindenbaja van az ülésben. Majd kiderült, illetve kikerült a baja uticélunk előtt nem több, mint 400 méterrel. Hipp-hopp jön Vuk! Nem a kis Vuk. A naaaaagy. Ruha, autósülés telibe. Gyorsan megálltunk. Vígasztaltuk, közben takarítottuk, de a kabátot, s a nadrágot muszááj volt levenni. Az autósülést, letörlés után pelenkázóalátéttel vontuk be hogy ne nedveddzen. :-) Így mielőtt bementünk hipermargitkázni, én beszaladtam, rohantam, villámlottam venni vmi nadrágot legalább. Ilyenkor persze semmi olyan nincs, ami árban és méretben is megfelelő. Ami árban jó, az kicsi. Ami méretben, az drága. Végül sikerült találni egy gatyát, amit valószínűleg szükséghelyzeten kívül nem vettem volna meg soha, meg vettem egy pólót, mivel a pulcsik nemcsak hogy drágák, de csúnyák is voltak. Azt ráhúztam a hosszúujjú pólóra. A boltban végülis meleg van. A gatya meglepően jól áll Marcin. :-)
Na a szegélyvágó vásárlás nem volt egyszerű. Mert amit kinéztünk, azt felárazták. Igen, igen. Előtte nem volt leárazva, akkor is normál áron volt, csak jóval kevesebbért. Volt másik,de médincsájna. Azt inkább nem kérte Apa. Átmentünk a mókuska boltba. Ott sem volt megfelelő. Végül a mindenféle bolthálózatot bekebelező cég hipermarketjében kötöttünk ki.. Lássatok csodát! Ott volt! S annyiért, mint előtte a Tacsiban...Megvettük.
Már sötétben utaztunk haza. Sorban előztek minket, vakmerő sofőrök. Megállapítottuk, hogy biztos az új disco nyitópartyjára igyekeznek. Pár pillanat múlva már arról beszélgettünk, hogy mi lesz majd, amikor ezek a vakarcsok akarnak majd discoba menni. Ááááá. Leírni se lehet azt a rossz érzést. Az általános féltés úgy felerősödött bennem, hogy már előre félek, mit fogok érezni, ha élesben megy majd. Egy szó mint 100. Végérvényesen átkerültünk a másik oldalra. Oda, ahol eddig azt hittük csak a mi szüleink vannak. Világos lett sok minden.
Na disco helyett mi inkább hazajöttünk. Majd alusz, alusz. Leszámítva, hogy 4-kor Apának át kellett menni Marcihoz (ott is maradt. :-) ), jót alusztunk.
Azóta megnéztem ennek az oltásnak is a mellékhatásait. Nagy valószínűséggel nem a kocsi kavarta fel a pocakját, az csak rátett, hanem megint mellékrókája volt. Az alvását is az zavarhatta meg. Érdekes, hogy régen nem jelentkezett semmilyen mellékhatás Marcinál, mostmeg egymásután 2 oltás is "kiütötte".
Ma már jobb a kedve. Szerencsére. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése