Imígyen ücsörgött:
De semmi nem történt. Aztán Liza éhes lett. Mondtam Marcinak vegyünk vissza a pelust, de ő csak a bilin akart ülni. Mondtam, jól van, de akkor maradj is ott. Elkezdtem etetni Lizust, s Marci kiváncsivá vált. Felkelt a biliről, odajött, s felmászott a székre, hogy lássa, mit csinálok. Egyszercsak, mintha kiborult volna valami olyan hangra lette figyelmes. Odanéztem, s látom, hogy Marci sikeresen lipisilt a földre a székről. Jóóóó nagy pocsolya lett. :-) Na talán majd legközelebb...
A nagy pisilésben ő is megéhezett, hát bevonultunk a spájzba. Banánt adtam neki, elvitte, miután "kiszó"-ztam neki. A konyhában pakoltam, hamarosan jött vissza, s mondta "babájé". Akárhogy néztem, nem láttam nála semmit, ami a Lizusé. Akkor szokta ezt mondani, ha elcsen valamit. De semmi. De ő csak újra és újra mondta: "babájé, babájé". Én meg újra és újra mondtam " nem látom, mi a babájé..." Miután nem engedett, csak egyre idegesebb lett, gondoltam bevetem a terelő fegyvert, a kaját. :-) Bementünk a spájzba, s egyből rámutatott a banánra: "babájé". :-) Ezután még két babájét megevett. A harmadikra addig eljutottunk, hogy már babáj volt. :-) Reggelig...most újra babájét evett. :-)
Aztán este Marci odafeküdt Liza mellé a játszószőnyegre, s kérte, hogy takarjam be a "kakaó"val. Rájuk tettem a takarót, mindketten nagyon élvezték. Marci magyarázott Lizának, ő meg naaagy szemekkel figyelte, s mosolygott.
Nagy puszik csattantak:
Aztán Marci megirigyelte a fényképezőgépet...nagy hozzáértéssel fogott hozzá..legalábbis úgy nézett ki. A következő képek az ő művei:
Hatalmas tehetség, ugye?
Még tegnap reggel Marci Liza mellett fekült. Liza ahogy kalimpált, hozzá-hozzáért Marci csupasz talpijához. Marcinak nagyon tetszett. Mondta: kikííííí-kikííííí. A nap folyamán többször odarakta a talpát Lizi kezéhez, s kérte "kikííí". Egyszer-egyszer szerencsére volt, ha Lizi megmozdította a kezét, de legtöbbször csalódnia kellett. :-)
Ja, esik a hó! De minek? Kinek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése