Háááát, nem semmi éjszakánk volt. Már a lefekvés rendhagyóra sikeredett. Marci lefeküdt, kijöttünk a szobájából, bementünk Liza szobájába (ahol hálóvendégek vagyunk), nekiálltam őt is lefektetni, amikor egyszer csak Marci hangosan kiabálni kezdett: "Anyaaaaa! Anyaaaa!" Apa ment be, mert én el voltam foglalva, nem nagyon örült neki Marci, de végül visszafeküdt. Nekem eszembejutott, hogy nem dugtam vissza az éjszakai fényt (mivel reggel kihúztam, mert nem akart lekapcsolódni.), apa visszadugta, gondoltuk probléma megoldva, lefekvés...de nem. Még Liza el sem aludt, Marci újra kiabált. Lizát otthagytam félig megszoptatva, s átmentem, hátha az a baj, hogy nem én mentem be előtte. Marci vissza is feküdt, s elaludt. Aztán Liza is elaludt, s gondoltam, én is el fogok. Tévedtem. Még 4-szer hívatott a főnök. Bementem, s le is feküdt. Aztán Liza kelt fel. Evett, majd visszaaludt. Én is visszaaludtam volna, de neeem. Hívott a "szomszéd". Nem tudom hányszor...Majd Liza is megint felébredt, megint enni kért. Evett....aztán megint " Ááááááányááááááá". Ez olyan 5 óra felé volt. Innentől apát is bevontam a vándorlásba. Felváltva ingáztunk. Fél 6-ig. Akkor azt mondtam, vegye ki. Marci azóta játszik. Fáradtságnak nyoma nincsen. RAJTA. :-) De fogadok, hogy 10 órakor már nem tudja, merre dőljön. :-)
Liza nagynehezen elaludt. Most is szunyókál.
Remélem, ez az éjszaka rendhagyó volt...vagy lealábbis ritka. Nagggggyon ritka. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése